A precíziós gazdálkodás alapjai
2024. május 30.Úgy 30 évvel ezelőtt még okszerű gazdálkodásnak nevezték a precíziós gazdálkodást. A technika fejlődésével azonban jelentősen átalakultak a fogalmak, kialakult az új megnevezés, amely sokkal inkább hely- és időspecifikus.
A helyspecifikus dolgot a talajtan és a térinformatika művelőit nagy figyelemmel követik, hiszen a technológia attól függ, hogy milyenek a környezeti adottságok országon belül, sokszor még táblán belül sem ugyanolyanok.
Változatossággal kell megküzdeni
Egyes területeken akkora a változatosság, amivel csak nagyon nehezen küzdenek meg a helyi gazdák. Ezt korábban úgy oldották meg, hogy mezőgazdaságilag művelt területeket táblákra próbálták meg lehatárolni, amin belül mondhatták, hogy az adottságok nagyjából megegyeznek. Itt az elvárás az volt, hogy már a keléstől fogva, egészen a szárszökkenésen át, az érésig, az aratásig minden egyszerre történjen meg.
A másik irány az volt, hogy egyre többször alkalmazták a hatalmas gépeket, ezáltal a táblák egyre nagyobbak és nagyobbak lettek, így kialakult a precíziós gazdálkodás. Ez azt jelenti, hogy ugyanazzal a géppel, ugyanazzal a csatolmánnyal, szerkezettel, rendszerrel dolgoznak. Ezek a mezőgazdasági berendezések tulajdonképpen centiről centire állítják be a tőszámot, határozzák meg a vegyszer mennyiségét, vagy amit éppen a gazdálkodó akar.
Az új megoldás hozzájárul az optimális talajműveléshez, hiszen szabályozhatóvá vált a munkamélység, ami meghatározónak számít a művelés során. Fontos tényező még a talajminőség, a talajtermékenység megtartása, amit gépek nélkül nem lehetne megtenni. Ezekhez társul hozzá a gazdálkodásban az idő tényezője is, hiszen sok eljárás csak a megfelelő időjárásban végezhető el, egyes talajállapotok nem alkalmasak arra, hogy gépekkel rá lehessen menni. A hatékonyság érdekében mindent össze kell hangolni, nem maradhat vagy tolódhat el sem a vetés, sem pedig az aratás.
Agrotechnikai és környezeti adottságok
Vannak tehát agrotechnikai és környezeti adottságok, amelyekkel játszani kell a termékmennyiség maximalizálása érdekében. Mindehhez hozzájárul a nagyon komoly logisztika, amihez már szintén kaphatóak mezőgazdasági berendezések. Eljutottunk oda, hogy már olyan gépparkkal dolgozhatunk, amely navigál, centiről centire tudja, hogy mi a dolga. Látni az űrből a felszínt, drónokkal fel lehet térképezni a növényállományt, a levélfelületet, a táblán belüli változásokat.
A gazdák viszont nem minden esetben akarnak ennyire elmélyülni az egészben. Várják a segítséget, keresik a szaktanácsadókat, hogy milyen gépeket vegyenek és hogyan használják azokat. Meg kell ismerniük az RTK-s antennát, amit a központban telepítettek, hiszen csak így tudják az egész rendszert kézben tartani.
A precíziós gazdálkodás gyenge pontja
A szakemberek szerint jelenleg nem ismerjük a legfontosabbat, azt, hogyan állítsuk be ezt az új technológiát. Lehetnek tapasztalatok, hogy hol lesz erősebb vagy gyengébb a termés. A műholdas adatok eredményeként pillanatfelvételek készülhetnek a táblán belüli heterogenitásról.
Két dolog befolyásolja a növényállományt egy táblán belül. Az egyik a domborzat, amivel nem sokat lehet tenni, hiszen a dombvidéki tájakon ez adott. Az Alföldön azonban bár van különbség, ezt mikrodomborzatnak nevezzük. Érdekesség, hogy gyakran nagyobb hatása van ennek a pár centis eltérésnek az állományban és a mennyiségben, mint a dombvidéken.
A másik befolyásoló tényező a talaj összetétel. A hazai talajok kialakulását azonban több tényező is befolyásolhatja, ami a mai napig hatással van a termelésre. Sokszor egy táblán belül a felszín akár 30-40 centiméterre már nagyon rétegzett, elérhet egy homokpadot, ami elvezeti az öntözővizet, tehát tulajdonképpen ledrénezi. A gazdák ekkor csodálkoznak, hogy miért nem működik ez a rendszer. Ismerni kell a talajt és annak típusát, minőségét.
Mi a megoldás?
Vannak, akik pár nap alatt vállalják a talajtérképek készítését, de ez a legtöbb esetben csak nagyon gyenge adatot jelent. A valóban hatékony megoldás az lehet, ha kimegyünk és mi magunk ellenőrizzük le. Ez már sokszor megtörtént hazánkban, az eredmények folyamatosan változnak, hiszen egyre komplexebb rendszerek állnak rendelkezésünkre ehhez.
Sokan félnek és megijednek tőle, hiszen nagy munkának gondolják, de a terepszemle nem egy ördögtől való dolog. Ki kell választani egy táblát és begyűjteni az információkat. Ezeket összefűzve látjuk, hogy van-e domborzati összefüggése a foltosodásnak, esetleg mélyebbre kell-e ásni. Ehhez hozzá kapcsolhatjuk azokat az adatokat, amelyeket szerencsés esetben a gazdálkodó a már megvásárolt gépparkja segítségével gyűjt az agrotechnológiai folyamatok során.