A mezőgazdasági öntözés kérdései: mikor, mennyit, miért?
2024. november 12.Öntözés nélkül nincsen mezőgazdaság. Ez mindenki számára világos. Persze a termelők nagy gondban vannak, hiszen az aszályos nyarak mindent kiszárítanak, így a locsolás is veszélybe kerül.
Felmerülhet a kérdés, hogy egyáltalán mikor érdemes, mikor van rá lehetőség, mennyit és hogyan kell öntözni, hogy a termésmennyiséget maximalizálni lehessen.
Veszélyforrás
A klímaváltozás tény és ezt mindannyian érezzük. A mezőgazdaság számára a legnagyobb probléma, hogy egyes ágazatokat jelentősen érinti a változás. A megnövekedett hőmérséklet ugyanis hatással van a földek nedvességtartalmára, ráadásul az, hogy az eső mennyisége és gyakorisága is ennyire változó, nem segít hozzá a munkájuk elvégzéséhez. Magyarországon nem feltétlen a mennyiséggel van a baj, hanem az eloszlással, a gyakorisággal, az özönvíz szerű esőzésekkel. Főleg ősz végén és télen, amikor sokszor túl sok is van belőle, ez pedig hátráltatja az ilyenkor elvégzendő földdel kapcsolatos munkálatok elvégzését.
A csapadék egy részét a talaj képtelen befogadni, majd a területről a többlet elfolyik, nő a belvizes területek száma, aminek hatására csökken a beszántható földek aránya. A mezőgazdaságban jelentős kárt okoz mindez, főleg a hevesebb csapadék, amiből a jövőben sem várható kevesebb. A folyók vízgyűjtő területein erős a talajerózió, de a mostani helyzet akár még a domborzat átalakulásához is vezethet. A folyók áradása sem csak egyszeri alkalom lesz egy év alatt. Az időnkénti túl sok víz tehát károkat okoz, de ezzel együtt a szárazság veszélye is jelentősen növekszik.
Mi a teendő?
Európán belül az öntözött területek részaránya a mediterrán térségben a legnagyobb. Ott főleg a csepegtető, víztakarékos locsolási módszer az ismert. Ezt kéne nekünk is átvenni. Nyugat-Európában viszont több megoldást ismernek és használnak. A fél intenzív vagy az intenzív kultúrákban nyáron a kiegészítő és a pótló öntözést preferálják, ennek köszönhetően Európában a rendelkezésre álló vízkészlet kihasználása 80%-os, míg itthon alig 30%-os.
Ennek fő oka, hogy Magyarország kedvezőtlen felszíni vízkészlet gazdálkodási adottságokkal rendelkezik, tehát állami beavatkozásra volt szükség már 1937-ben is. Ennek hatására bár nőtt és fejlődött az öntözésre berendezett területek aránya, még közel sem tartunk ott, ahol szomszédaink vagy a kontinens déli területei.
Míg a télen és a tavasszal lezúduló vizet el kéne tárolni, addig azt nyáron simán el is lehetne öntözni. A csepegtetési módszert itthon is sok helyen alkalmazzák és bár egyelőre még nem terjedt el, jó lenne megismertetni a gazdákkal. Évek óta alig termelhető elegendő mennyiségű kukorica, búza, napraforgó, árpa, mert ezek mindegyike alig kap esőt a növekedési időszakban. Az öntözővíz nagy része még mindig a felszíni vizekből ered, ami nem lenne gond, ha valóban az esővizet használnánk fel erre.
Az öntözéstechnológia területén elterjedtek még az önjárók, amelyek még a legnehezebb körülmények között is kifogástalanul működnek. Ezek a berendezések hatalmas területeket képesek egyszerre ellátni megfelelő mennyiségű vízzel, aminek hatására maximalizálható a termésmennyiség. Persze ezek nagyobb beruházások, de garantáltan visszahozzák az árukat.
Tervezett öntözésfejlesztési beruházások
Már évekkel ezelőtt is téma volt az öntözésfejlesztési beruházás, akkor a gazdálkodók 31%-a tervezett ilyesfajta kifizetést. Ezt azonban befolyásolta a termelőhely adottságai, a nem ösztönző piaci igények, valamint a kis üzemi méretek. Mások szerint a fejlesztések elmaradásának okai a drága üzemeltetés, a pénz hiánya és persze egyéb vízjogi engedélyek hiányai voltak.
Pedig az öntözésbe vonható területek nagysága közel 897 ezer ha lehetne, ami az öntözhető növények területének több mint 33%-át jelentené. Ezzel együtt ez az arány a mezőgazdasági területek majdnem 17%-a. Bőven lehetne tehát mit tenni az aszály ellen, de ehhez sok fejlesztésre, beruházásra és persze technológiai újításra lesz szükség a jövőben, ha meg akarjuk úszni a klímaváltozás negatív hatásait.