Milyen hibákat véthetünk a bálázás során?
2024. június 25.Bár azt gondolhatnánk, hogy a bálázás nem egy művészet, bárki megcsinálhatja, ha jobban belegondolunk, biztosan mi is vétettünk már hibát a munka során. A bálaháló stabilitása két dologgal jellemezhető: maximális szakítóerővel, vagyis azzal a ponttal, ahol a háló éppen elszakad, valamint az ehhez a ponthoz tartozó nyúlással.
Nem véletlen, hogy a kötöző hálóknak rendelkezniük kell bizonyos mértékű nyúláskészséggel.
Az alábbiakban a bálázás során elkövetett hibákról lesz szó részletesebben.
Miért van szükség erre?
A bálázáshoz használt hálók lehetővé teszik a bálakamrákból kieső bálák tágulását, ezáltal a háló láncfonalai könnyebben rendeződnek, tökéletesen illeszkednek a bála méretéhez és formájához. Azért az sem jó, ha a háló túlzottan nyúlik, hiszen ekkor könnyen meglazul, szétesik. A végeredmény a bála minőségtől és a bálázó géptől, a bálacsomagoló anyagtól függ.
A gyakorlati tapasztalatok jól mutatják, hogy a számtalan technikai, valamint alkalmazási, illetve emberi tényezők mind szerepet játszanak abban, hogy a bála készítése és csomagolása megfelelő lesz-e vagy sem. Az egyik fő gond a bálaháló rossz elhelyezése, gyűrődése, feltorlódása, hiszen így nem lesz tökéletes a fedés sem. A megoldás minden esetben a háló elhelyezkedésének, a vágórendszernek, nem utolsó sorban a továbbító hengernek a rendszeres ellenőrzése.
Mi lehet még probléma?
Másik gyakori gond, hogy a behordó és a továbbító henger nincs megfelelő beállítva. A fordulatszámnak alkalmazkodnia kell a betakarítandó takarmánytípushoz. Míg a leveles takarmány, mint a széna és a szilázs lapos, rugalmas és könnyen préselhető, addig a búza, az árpa, és a zab már sokkal nehezebben nyomható össze. Akkor jelentkezhet a probléma, ha a szár rövidebb és szárazabb az átlagnál. Az összepréselt szalma ugyanis hatalmas energiával rendelkezik. Amint körbálákba kerülnek, több hálóra van szükségük, hogy stabilak maradjanak. A préselt takarmány pedig robbanékony, így minimum 3-4 fordulatra lesz szükség. Ha azonban még durvábbak a rostok, akkor több hálót kell alkalmazni, hogy az a bála tényleg stabil maradjon, szállításra alkalmas legyen.
A másik a takarmány állapota, amely szintén sokat ronthat a helyzeten. Amikor a szalma nem nő meg, túl rövid, esetleg száraz, törékeny, akkor a bálázás során szinte biztosan darabokra törik. Ilyenkor még robbanékony is a bála, tehát legalább 4 fordulattal kell számolni. A háló hosszú utat fog megtenni, mielőtt teljes mértékben befedi a bálákat. Amennyiben az adagolásnál vannak gondok, akkor még nagyobb a kockázata a sérülésnek. Nem véletlen javasolják a szezon előtti vizsgálatot, ahol az egész bálaháló-adagoló rendszert beállítják, így egységesen adagolja a hálót.
A kevesebb fordulat gyenge bálát eredményez, emellett megakadályozza azt, hogy egyben maradjon. A rossz formázás és a nem megfelelő háló mind problémát okozhat. A bála közepe jóval nagyobb nyomás alatt van, mint a szélek, nem beszélve arról, ha a bála nem megfelelő alakú, akkor a középpont feszítés alá kerül, növelve ezzel a háló megrongálódásának kockázatát.
A bálaháló feszessége
A feszesség ellenőrzése egy fontos szabály. Ennek során a háló szerkezetét alkotó keresztösszekötő szálakból 10 szál nagyságát kell lemérni a felhasználás előtt és után egyaránt. A két kapott adat között az eltérés maximum 10 %-os lehet. Az alkalmazott bálaháló teljes mennyiségének a bála külsején kell elhelyezkednie. Amennyiben az nem teljesen fedi be, a bála megnövekszik, ami sérüléseket okozhat. Sőt, előfordulhat, hogy a bála külső rétege nem tartja az alakját, kireped, végül a takarmány teljesen széthullik.
Ehhez a kész bálán található háló mennyiségét kell ellenőrizni, néhány esetben nem árt megnézni a hálóadagoló rendszert sem. A bálázók sérüléseket okozhatnak rajtuk, főleg akkor, ha a hengereket valamilyen szennyeződés borítja be. Ez akadályt jelenthet a bála számára, így nehezítetten jut ki a gépből, ami szintén problémát okozhat. Szükség esetén tehát távolítsuk el a sérüléseket okozó szennyeződéseket, anyagokat, hogy a munka rendben menjen.